Vajon mikor ettél utoljára jó palacsintát? Ne is gondolj a nyári strandos palacsintákra, amelynek csak a töltelék ízét érzed, és gond nélkül megtudná enni belőle 10-15 darabot. Azokra az igazi régi palacsintákra gondolok, amelyek még régen ettünk. Tésztája kicsit vastagabb, de könnyedén feltekerhető, a önálló íze van, hogy akár önmagában is meg lehet enni. Amit szinte ropogósra lehetett sütni.
Hova tűnt a régi palacsinta? Nos elvitte az új technológia. Az ízt feláldoztuk a kényelemért és a könnyű takarításért.
Régen a palacsinta egyszerű, vaslemezből készült sütőben készült. Amely a megvásárláskor szép fémeszínű, majd nek szélére az évek alatt feketére égett az olaj, amelyben az első palacsinta szinte mindig leragadt. Ma azonban teflonos palacsintasütőt használunk. Ebben nem ég le, nem ragad le, egyszerűen elmosogatható. Viszont cserébe valami palacsintaszerűséget kapunk. Ránézésre palacsintaformájú, a kinézete is palacsintára hajadzik. De az állaga olyan, mint annak a vékony habszivacsnak, amibe az elektronikai cikkeket csomagolják. Rugalmas, első érintésre szinte ellenáll a fogainkat. És az íze… Nos az messze van gyermekkorunk nagymama palacsintájától. Újabban megjelentek a kerámia palacsintasütők, de ezzel se jobb a helyzet. ugyanolyan, enyhén papírízű valamit kapunk.
Mert a jó palacsinta titka nem a tésztában van, hanem a palacsintasütőben. Az egyszerű vaslemez az amelyen olyan felséges lesz a palacsinta. Dobjuk a konyhaszekrény sarkába a teflonserpenyőt, és szombat délelőtt menjünk le valamelyik nagyobb piacra, találunk még olyan árusokat aki árul vaslemez palacsintasütőt. Ráadásul fillérekbe kerül, nemrégiben hétszáz forintért vettem ajándékba.
A jó palacsintasütőnek három titka van. Az első, hogy első használat előtt be kell avatni. Alaposan mossuk el, forr víz alatt, hogy az összes ipari zsír – amivel a rozsdásodás ellen vonták be – eltűnjön róla. Ha megszáradt, kenjük ki vékonyan étolajjal, és nagy lángon hevítsük fel, amíg füstölni kezd. Hagyjuk kihűlni, dörgöljük tisztára, és már használatra kész.
A második titok, hogy ezt sose használjuk másra. Ne süssünk benne se rántottát, se bármi mást. Ez az edény csak a palacsintáé.
A harmadik titok, hogy sosem szabad elmosni. HA megsütöttük a palacsintákat, hagyjuk kihűlni, és dörzsöljük ki egy papírtörlővel, és már mehet is vissza a kamrába.
Valóban előfordul, hogy az első palacsinta leragad benne. De ezzel ne törődjünk, ez nem minősíti sem a serpenyőt, sem a szakácsnőt. Dobjuk egy tányérra, a leragadt részeket csak kaparjuk le alaposan a serpenyőről. A vaslemeznek úgysem árt. Tekintsünk az első elrontott palacsintára úgy, mint áldozati ajándékra a palacsinta istenség oltárán. A gyerekek úgyis azonnal jelentkeznek érte, hogy ők boldogan eltűnteik a szájukban az eset minden bizonyítékát. És bátran adjuk oda nekik, mert egy éhes gyereknek semmi sem finomabb, mint az anyától kapott első palacsinta.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Szem-Szájnak Facebook közösséghez, vagy csatlakozz a több mint huszonhatezer főt számláló közösségéhez a Toochee rajongói klubhoz, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Toochee blog: Elhagyott elmegyógyintézetek
Napi fotó: Erre még ő is rárepül
Macskaőrség: Macskatámadás webkamera előtt