Próbáltál csinálni, de nem sikerült olyanra? Elárulom, hogy miért.

Az angol narancslekvárja a brit birodalom olyan alapköve, mint a fish and chips és a Windsor ház. Még a királynő is a Wilkin & Sons által gyártott lekvárt eszi reggelire. Egyszer meg is látogatta a gyárat.

A cég csak ebből az egyszerre kesernyés fanyar és édes fajtából évi több millió üveggel gyárt. De hiába próbáljuk meg leutánozni, egyszerűen nem lesz olyan. Hogy mi a titka? Két dolog: az elkészítés módja, és az alapanyag.

Ha ilyen narancslekvárt szeretnénk csinálni, már az elején elbukunk. Ugyanis nem akármilyen narancsból készül. Ehhez a Spanyolországba, Sevilláig kell utazni. A Guadalquivir-folyó völgyében hatalmas narancsligetek élvezik a termékeny talajt, a kevés esőt és a rengeteg napsütést. Itt terem a lekvárba szánt narancs.

A vicces az egészben, hogy ezt a narancsot a spanyolok nem eszik, túl keserű, túl fanyar, (egyesek szerint förtelmes ízű), ők az édeset szeretik. Az egész termést a bolond angoloknak adják el. Decemberben kezdődik a két hónapos szüret, és a 15 ezer tonnás termés az utolsó darabig Angliába kerül.  Ez a keserű sevillai narancs kell a lekvárhoz. Korai termésű, és magas a pektin tartalma, ezért kiváló lekvárnak.  A termést lefagyasztják, hogy friss maradjon, úgy küldik Angliába.

A gyártás sem a hagyományos módon történik. A hatalmas főzőüstbe 1 tonna fagyott narancsot zúdítanak. Mivel a narancs úszik a víz tetején, rácsokkal szorítják le a víz alá. Négy órán keresztül főzik. A narancsok kiolvadnak, megfőnek, és kijön az ízük.

Ezután jön a kézimunka. Szorgos kezű asszonyok puszta kézzel tépik darabokra a gyümölcsöt, és ujjaikkal kanalazzák ki a gyümölcshúst. Így főzve ez sokkal egyszerűbb. Egy profi akár 18 kiló gyümölcsöt is szétválaszt. Ez heti hétszáz kilogramm.

A gyümölcshús egy gépbe kerül, átpréselik egy szitán, ami szétválasztja a lédús húst az apró és idegesítő magoktól. A narancshéj egy vágógépbe kerül, és 4-9 milliméter csíkokra vágják. A végén újra összekeveredik, hozzáadják a cukrot, és már megy is a főzőüstbe. 100 fok feletti hőmérsékleten főzik a lekvárt. A főzőmester nagyon odafigyel az üstökre, mert ha túl sokáig főzik,  a cukor kikristályosodik, és a lekvárban ragacsos darabok lesznek.

Az üveget és a fedelet 85 fokon sterilizálják, így kerül bele a lekvár. A gépsor percenként 200 üveget tölt meg. A gyár precizitására jellemző, hogy az üvegeket a dobozolás előtt átvilágítják, nehogy mag maradjon benne. (Az üvegeket bámuló munkást nem irigylem). A raktárból kerül azután a királynő asztalára, és a világ számos országába.

Természetesen ezen kívül létezik édes lekvár is, nem csak más gyártóktól, a Wilkin & Sons is gyárt több tucat félét, köztük whiskyvel ízesítettet. De az autentikus, akkor is a keserű.

Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Szem-Szájnak Facebook közösséghez, vagy csatlakozz közel hatvanötezer főt számláló közösségéhez a Toochee rajongói klubhoz, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.

Ezt láttad már? 

Toochee blog:  Avatar Land
Macskaőrség:  Kutyasegítség  
Napi videó:  Oh la la
Napi fotó: Titanic-érzés

(via)