Japánban egy Burger King alkalmazott néhány fotót posztolt. Kirúgták érte.

Gyönyörűek a levelei, egyszerre dísznövény és zöldség. Egy elfelejtett finomság újra felfedezése.

A Mángoldot a Földközi-tenger környékén már az i. e. V-IV. században ismerték, évszázadokig népszerű alapanyag volt mégis mára Európában szinte ismeretlen növényről van szó. Valószínű, hogy előbb lett kultúrnövénnyé, mint a takarmányrépa és előkelő rokona, a cukorrépa. Nyugat-Európában és az USA-ban a farmerek és a kertek művelői egyaránt termelik, és sokra értékelik. Nálunk egyelőre még alig ismerik, pedig rendkívül egyszerű termelése és sokoldalú felhasználása alkalmassá tenné arra, hogy sok kiskertben jelen legyen.

Ha gyorsan akarom összefoglalni, akkor csak pénzkidobásra.

Tegyünk már egy kis rendet az elnevezések között! Mi a lekvár, melyik a dzsem, és hogy kerül ide az íz? Teljes a kavar a nevek körül: hogy mindegyik a lekvárt jelenti, vagy van más eltérés is? A vélemények szerteágazóak, mindenki hisz valamiben az állaga, sűrűsége, darabossága, vagy éppen édessége alapján próbálja megkülönböztetni. A kutatás végeredménye vegyes: gyakorlatilag mindenkinek igaza van!

Induljunk el a kályhától, kezdjük a legelején. A lekvár olyan sűrű pép, amely a gyümölcs cukorral vagy cukor nélkül történő főzése által jön létre. Főleg szilvából és sárgabarackból készítik a hagyományos házilekvárt, amely tipikusan kelet-közép-európai étel.

Végre itt az eperszezon, a tavasz egyik legjobban várt időszaka. Az egyik legfinomabb gyümölcs, édes, lédús, zamatos, gondolatára is összefut a nyál a szánkban. De amit a boltban, vagy a piacon megveszel, az nem eper.