Az egyik legfurcsább gyümölcs. Úgy néz ki, mit egy elrontott golflabda, vagy valamilyen rémes hüllő tojása. Ha közelről nézzük olyan, mint egy furcsa állat háta, meghámozva valamilyen tengeri herkentyűre emlékeztet. Íze mégis isteni fűszeres édes, picit pikáns. Ez a licsi.
Szilva méretű, pirosas gyümölcs. Héja kemény, bőrszerű, megbontani viszonylag nehéz, de utána könnyen elválik héjától. Húsa fehér, éretten kissé barna, áttetsző. Ha érett, sötét magja egyszerűen kifordítható belőle. A nagyméretű, fekete vagy sötétbarna, kemény mag nem ehető.
Hozzánk korábban csak a vietnámi befőtt formájában jutott, de manapság már sok helyen megvásárolható. Az érett termés húsát után nyersen fogyasztják. A hámozott és kimagozott, cukorral megfőzött vagy eltett gyümölcsöt salátákhoz, desszertekhez és süteményekhez használják.
Kelet-Ázsiában zselét, jégkrémet és más édességeket is készítenek belőle. Kínában és Indiában aszalják, és utána teához eszegetik. A ízletes levét nyersen isszák, de licsibort is erjesztenek belőle, egy részét likőrnek dolgozzák fel. A főzött, konzervált licsit a világ számos részére exportálják. Virágát, termését, levelét, kérgét, gyökerét a népi gyógyászatban sokféle módon használják.
A licsi Dél-Kínában több mint ezer éve termesztett trópusi gyümölcs. A licsi név a kínai nyelvből származik. Ázsia szubtrópusi és váltakozóan nedves trópusi régióiban (Indiában, Vietnam északi részén és a Fülöp-szigeteken) kedvelt gyümölcsfa. Új-Zélandon, Ausztráliában, Latin-Amerikában, valamint Kelet- és Dél-Ázsiában is ültetik.
A Tang-dinasztia idejéből számos feljegyzés maradt ránk a licsiről, mert Li Longji császár (685-762) szeretett mellékfeleségének, Yang Yuhuannak kedvenc gyümölcse volt. A csak Kína déli részén termő gyümölcsöt egy császári futárszolgálat szállította a fővárosba. A történészek megoszló véleménye szerint a mai Guangdongból, vagy pedig a mai Szecsuán tartományból indultak, és gyors lovakon éjjel-nappal egymást váltották hogy a gyorsan romló gyümölcs idejében megérkezzen. Ezért is tartják máig a szerelem és vágy gyümölcsének.
Az első nyugati feljegyzéseket a licsiről Pierre Sonnerat (1748–1814) tette, miután visszatért kínai és délkelet-ázsiai útjáról.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel tizenháromezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Mai blog: Ahol a vezetékből lopják a nyersolajat
Napi fotó: Már a zombik is motoroznak
(via wikipedia, terebes)
