Az ízlésed egész életed során lassan, de folyamatosan változik.

Nincs olyan ember, aki ne utálna valamilyen ételt. Nincs ebben semmi rossz, ez teljesen normális. De ez nem állandó állapot, az ízlésed is folyamatosan változik. Amit régen utáltál, az mára a kedvenced lehet, de a korábban körülrajongott ételre talán holnap már rá sem tudsz nézni.

Az ízlésünk változásának elsődleges oka, hogy Életünk folyamán érzékelésünk egyre romlik. Gondoljunk csak a lassan romló hallásunkra, vagy az idővel szükségessé váló szemüvege. A romlás alól az ízérzékelés sem kivétel. Gyermekként a legérzékenyebb, ezért nem szeretjük általában az intenzív ízeket. A gyerekek általában nem rajonganak sem a keserű, sem a nagyon savanyú, sem a sós dolgokért. Az idősek viszont rendszeresen túlfűszereznek, túlsóznak. Persze mindig vannak kivételek.

De az alap ízek felismerése is a gyermekkorban a legfontosabb. Az édes íz táplálékot, energiát, túlélést jelent, ezzel ellentétben a mérgek legtöbbje keserű.  Ezért fontos már gyermekként megtanulni, mit szabad enni és mit nem. Ezért imádják a gyerekek a süteményeket, de utálják a kelbimbót és a brokkolit.

Emellett erős a hozzászokás szerepe. Hány olyan ételt ismerünk, amelyet nem szerettünk, de később mégis megszoktuk, sőt megszerettük. Mert az újabb és újabb kóstolással hozzászoktunk. Ilyen például az olajbogyó, kevés ember van, akinek első kóstolásra ízlik, de egy idő után sokan a rajongói lesznek.  Emellett valószínűleg szerepe van a test változásának is. Ahogy testünk minden egyes sejtje lecserélődik, a testünk folyamatosan változik, átalakul, így változik ízlésünk is.

D e ott vannak a klasszikus megosztó ételek. Ezeket vagy imádja valaki, vagy utálja. Ilyen a spenót, a sóska, gomba, a pacal, a máj, a kocsonya, és még hosszan lehet sorolni. Rajongás vagy elutasítás egy életen át.

Ne felejtsük el az emberi hibát sem. Hányan vagyunk olyanok, akik ezt vagy azt azért nem szeretjük, mert gyerekkorunkban belénk erőltették. Az erőltetés, kényszerítés elég ahhoz, hogy egy életre megutáljuk.

Abban ne is reménykedjünk, hogy előbb utóbb mindent megszeretünk. Vannak ízek, amit garantáltan egész életünkben utálni fogunk. Gyerekkoromban, amikor anyám spenótot adott nekem, az első falatot a falra köptem, a másodikat anyámra. Ez a kommunikáció elég volt ahhoz, hogy anyám megértse, utálom a spenótot. De 18 éves korom óta 4-5 évente megkóstolom.  És a mai napig utálom. Ez soha sem fogom megkedvelni. De gyerekként nem szerettem a székelykáposztát, ma imádom. Felnőttként sokkal jobban szeretem a főzelékeket, mint gyerekként. Ma már imádom az olajbogyót, de a tenger gyümölcsiért továbbra sem rajongok.

Akkor mit tegyünk Érdemes időnként újra megkóstolni. Úgy 4-5 évenként. Ahogy változunk, az ízlésünk is változik, újabb ízeket fedezhetünk és kedvelhetünk meg. És ezzel mi járunk a legjobban.

 Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Szem-Szájnak Facebook közösséghez, vagy csatlakozz közel hatvanötezer főt számláló közösségéhez a Toochee rajongói klubhoz, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.

Ezt láttad már? 

Toochee blog:  Fehérbe borult a világ
Macskaőrség:  
Napi videó: Lenyűgöző lávazuhany  
Napi fotó: Tuning