Hétvégén szüreti főzőverseny volt szűkebb hazámban. Bográcsos ételekkel lehetett indulni. Én erre az alkalomra kitaláltam egy receptet. Az ízek és az alapanyag a közép-amerikai konyhát idézik, ezért a kecsua-tál nevet adtam neki. Egyszerre van benne édes, csípős és savanyú, puhább és ropogósabb falat.
Az ötlet arany oklevelet ért. A recept egy kisebb bográcsra való mennyiség.
Kecsua-tál
Egy klasszikus rizottó, egyszerű és könnyen elkészíthető fogás finom hússal és zöldséggel gazdagon.
Őszi rizottó
Néha egész egyszerűen lehet teljesen újnak látszó fogásokat kitalálni. Ha nem hagyományos módon rakjuk össze az ételt, ha nem a megszokott hozzávalókat használunk, máris valami új kerül ki a kezünk közül. Egy egyszerű, gyorsan összedobható, és nem hagyományosan töltött paprika.
Gombás-sonkás kápiapaprika
Neve ellenére teljesen más, mint egy bakonyi tokány.
Ha azt halljuk egy ételnél, hogy gombás és paprikás, azonnal a bakonyi módra asszociálunk. Ha csak azt halljuk, hogy paprika van benne, vagy pörköltre, vagy lecsóra gondolunk. Pedig ha ezeket a zöldségeket nem pároljuk, hanem pirítjuk, teljesen más íz világú étel születik. Ez a tokány tökéletes példa erre.
Gombás-parikás tokány
Munkám egyik része, hogy másként látom a világot, mint mások. Időnként, mint író. Máskor, mint tudományos szerkesztő. Egyébként, mint érdeklődő ember.
Szem-szájnak
A főzés nem nyűg, hanem szórakozás. Nem tehetség kell, csak egy kis bátorság, hogy megpróbáld.
További blogjaim:
Toochee blogzin |
Macskaőrség
