Száznegyven kilós Big Mac-et emelgetnek gyakorlásképp egy svéd kórházban. A nagy hamburgerhez mindazonáltal van köze, hisz lendületesen hizlal az étek. A gyakorlatozás az Uppsalai Egyetemi Kórházban folyik, célja, hogy a személyzet könnyebben és szakszerűen boldoguljon a túlsúlyos betegekkel, akikből mind több akad Svédországban is. A skandináv államban a férfiak felén van kisebb-nagyobb súlytöbblet, a nők mezőnyében a hányad csak egyharmad.

(a kép csak illusztráció)

A kórház eddigi tömegrekorder betege 2 mázsa 40 kilót nyomott. Bár ilyen extratömegű paciensek ritkán kerülnek falai közé, egyre több az olyan, akit csakis csapatmunkával lehet megemelni, méghozzá jól összehangolttal, különben az ápolók is súlyosan megsérülhetnek, nem beszélve arról, ami a beteggel történik, ha elejtik. Mindezek miatt szakmai súlyemelő tanfolyamba fogott a kórház és megfelelő gyakorlóbábut rendelt.
A Big Mac nem hamburger, hanem az extrasúlyos tesztbábu, ez a beceneve.  Big Mac természetesen életnagyságú, belül viszont homokkal, műanyag gömbökkel töltött. Külseje gumihabból van. Az ólomsúlyú betegeket nem elég megemelni tudni, utána megfelelően mozgatni is kell őket. Big Mac-en ezt is kellően gyakorolhatják.

 Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Szem-Szájnak Facebook közösséghez, vagy csatlakozz a közel huszonegyezer főt számláló közösségéhez a Toochee rajongói klubhoz, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.  

Ezt láttad már? 

Toochee blog:   Halloween utálat

Napi videó:   Szellemreptetés

Napi fotó:  És pont hol esik az eső?

Macskaőrség:   Trükkös macskagyertya 

(via mti)

Se nem fagylalt, se nem jeges csokiital, de ez lehet a legrégebbi angol csokidesszert recept.

A Leicesteri Egyetem egyik előadója, Kate Loveman olyan kéziratok között bukkant rá a receptre, amelyek Sandwich grófjának tulajdonát képezték 1668-ban. A 17. és 18. századi angol irodalmat oktató Loveman Samuel Pepys (1633-1703) angol politikus, parlamenti képviselő naplóját lapozgatva botlott bele egy, a csokoládénak szentelt harminc oldalas részletbe.

 "Egészen szokatlan, különös dologként érintett, mert soha azelőtt nem találkoztam még ehhez hasonlóval" - mondta az egyetemi előadó. - Ez nem csokoládéfagylalt, hanem sokkal inkább egy jóval szilárdabb és sötétebb verziója azoknak a jegescsokoládé-italoknak, amelyeket ma kapni a kávézókban." Mint hozzátette, a 17. századi Angliában az ételfagyasztáshoz a legújabb technológiákra volt szükség, így ezek a jeges finomságok óriási luxusnak számítottak".

 A gróf receptjét nagyjából száz évvel azelőtt vetették papírra, hogy ükunokája a legenda szerint feltalálta a szendvicset. Loveman szerint amikor Sandwich grófja az 1660-as években összegyűjtötte receptjeit, a csokoládés finomságok leírásait gyakran a fogyasztásukra vonatkozó biztonsági előírások kísérték.

 "A papírokon egészen komoly figyelmeztetések szerepeltek a veszélyekkel kapcsolatban. A csokoládé orvosság volt, legalább is a 17. századi emberek szerint" - mondta Loveman. Hozzátette, egy orvos például arra figyelmeztetett, hogy a forró csokoládé összetevői álmatlanságot, túlzott nyáltermelést, vagy aranyeret okozhatnak. Az emberek attól féltek, hogy a jeges csokoládé különösen "veszedelmes", és károsíthatja a gyomrot, a szívet és a tüdőt.

Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint tizenkilencezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.

Ezt láttad már? 

Toochee blog:  Virtuális próbafülke

Napi videó:   Na, ezt csináld utánuk

Napi fotó:  Vajon mi lehet a belépési kód?

(via mti)

Nem tudom, hogy csak ki akart próbálni egy új alkoholmentes koktélt, vagy csak fogadásból elegyítette a két italt. Érdekes kísérletre bukkantam a neten: a kólába tejet öntött valaki. Kipróbáltam, valóban így van.

indenestre meglepő következménye lett.

A Londonban élő Carl Warner fotográfus egészen különleges tájképeket készít: A táj apró ételdarabokból áll. A kenyérhegyekhez felvágott utak vezetnek, a brokkolifák alatt sajtház lapul. Az alapanyag ellenére meglepően élethű alkotások kerülnek a fényképezőgép elé.